18.-19.-20. Fejezet

 

18. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Mikor visszatérek a nappaliba, Kane és Andrew ott állnak az ablakban, háttal nekem. Nem kell rakétatudósnak lennem ahhoz, hogy tudjam, a beszélgetés arról szól, hogy halálra szúrtam Rogert, és hogy mi lesz utána a következmény. A valóság az, hogy ha a bátyám nem kapja össze magát, akkor bajba kerül, és lehet, hogy minket is magával ránt.

Kane nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen. Visszasétálok a bárpulthoz, leülök, belekortyolok a boromba, és elfogadok egy pihe-puha édesburgonya puffancsot a szakácstól, mielőtt felsorakoztatom az összes jegyzetfüzetemet megtekintéshez. Átfutom őket, és csak egy dolgot döntök el: a puffancs finom. Nincs semmi azon kívül, hogy több információra van szükségem. Megragadom a telefonomat és tárcsázom Lucast, akinek mostanra már itt kellene lennie. Nem veszi fel. Üzenetet küldök neki:

Hol a fenében vagy te és az a torta?

A borospoharamért nyúlok, belekortyolok és várok. Nem válaszol. Újabb korty. Még mindig nincs válasz. Kellemetlen érzés ég a gyomromban, de félretolom. Ő Kane-től fél. Ez a lényeg. Az a csirkefogó. Újra tárcsázom.

Nem veszi fel. Az ujjaim a pulton dörömbölnek, és szikrázó érzés kerít hatalmába. A séf nincs a szobában, de Naomi igen, a konyhasziget túloldalán áll, és engem bámul.

Pánikba esett tekintet siklik át csinos arcán, és tálcát ragad.

– Leveles tészta? – siet felém.

Visszagondolok a földön fekvő nőre, akinek vér folyt a szájából és a nyakából. Ez teljesen olyan, mint a mérgezések, amiket a múltban láttam. Persze, a torkán voltak a repedések, de nem voltak külső sebek, és én már láttam néhány gonosz dolgot a mérgekkel. Hirtelen a leveles tészta szívás.

Naomi felém tolja a tálcát. Felállok, és szembeszállok vele.

– Mióta van a szakáccsal?

– Én... én... miért?

– Mióta?– követelem.

– Nem dolgozom neki. Nem teljes munkaidőben. Ma segítségre volt szüksége. Beleegyeztem.

– Mi a munkája?

– Egy cégnek dolgozom. Sous chef vagyok egy elit séfekből álló csoportnál. A cég, amelyik az egészet koordinálja, ma reggel felhívott.

Ebből semmi sem hangzik jól.

– És dug Roswell séffel?

A gerince megmerevedik.

– Ez nem helyénvaló.

– Ez egy igen. Mi a teljes neve?

– Nem értem…

– Tudja, hogy ki vagyok? – vallatom.

Pislog, és lesüti a tekintetét. Ez egy újabb igen.

– Ki maga? – nyávog, teljesen ártatlanul, pedig nem az. Hülyét játszani hülyeség.

Jézusom, segíts!

Visszamegyek a templomba – megígérem -, ha megkímélsz a világ hülyéitől.

És ha nem ütsz le, amikor belépek a templomba.

– Lilah Love különleges ügynök – mondom. – Mi a teljes neve?

A szempillái lejjebb ereszkednek, és megnedvesíti az ajkait, mielőtt a tekintetét felemeli. – Naomi…

– Vezetéknév – csattanok fel.

– Wells – válaszolja.

Wells. Persze, hogy az, gondolom. És miért ne lehetne a sous chefünknek is ugyanez a neve, mint a tegnap esti gyilkosság áldozatának vezetékneve?

– Milyen kapcsolatban van Emily Wellsszel?

– Ő a volt sógornőm. – Sírva fakad. – Az volt. Ő volt az én…

Zokogva kirohan a szobából, és nekimegy a séfnek, amikor az visszatér.

A férfi pislog és zavartan néz.

– Mi történt?

Kanejelenik meg mellettem, és egyszerűen csak néz rám, kérdéssel a sötét szemeiben.

– A tegnap esti áldozat volt a sógornője –tájékoztatom. – Javaslom, hogy ne együnk többet az ételből.

És mivel az ösztöneim azt súgják, hogy Naomi el fog futni, megkerülöm Kane-t, és az ajtó felé indulok.

 

19. fejezet

 

Fordította: SkyBright

 

Elérem a nyitott bejárati ajtót, és éppen akkor lépek ki a házból, amikor Naomi autója a kapu felé tart. A kapu, amely automatikusan kinyílik, amikor egy autó közeledik. Átkozódom, amikor Andrew megjelenik mellettem.

– Mi a fene folyik itt?

– Küldd a csapatodat Naomi Wells keresésére – parancsolom – és szerezz nekünk egy címet. Elmegyünk a házához. Ő Emma volt sógornője.

A bátyám, Mr. Amerika, elfelejt minden jó modort és káromkodik, de mozgásba lendül és előrántja a telefonját a zsebéből. Megfordulok, és Kane-t találom az ajtóban. – Van rá esély, hogy ma este őrzik a házat az embereid?

– Van egy saját FBI-ügynököm – feleli szárazon. – És utálja, ha emberek vigyáznak ránk. Mindegyiküknek szabadnapot adtam.

Mintha Kane-nek szüksége lenne bárkire is, aki megvédi, de úgy tűnik, van egy mintánk. Én vagyok a hirtelen haragú, szúrkáló, éles nyelvű. Ő az, aki elrejti a bizonyítékot. Azt mondanám, hogy ez működik nálunk, de aztán volt egy potenciális, őrült személy, talán Emma Wells gyilkosa, aki főz nekünk.

– Mennyire ismered a szakácsot? – kérdezem, elgondolkodva azon a csekély lehetőségen, hogy már meg is mérgeztek minket.

– Egy csúcskategóriás szakács szolgáltatást vettem igénybe, és ők felhoztak néhány lehetőséget. Roswell séf neve kiemelkedett. Emlékszem az ételeire egy néhány évvel ezelőtti rendezvényről, amelyen részt vettünk. Tetszett neked az étele. Az a jótékonysági múzeumi rendezvény a lovasszoborral, emlékszel?

Természetesen tudja, hogy emlékszem arra az estére. Hogy is ne emlékeznék? Még mindig a New York-i rendőrségnél voltam, és a profilalkotási képességeimnek köszönhettem a figyelmet. Kane meghívott az eseményre, és én boldogan elfogadtam. Meglepetésemre, és Kanére is, az apám, aki akkor még rendőrfőnök volt, jelen volt. Pocher is, bár akkoriban keveset tudtam róla. Azt meg pláne nem tudtam, hogy ő és apám már politikai babérra törve szövetkezik egymással.

Kane félrevonult, hogy felvegyen egy hívást, és egy pillanatra a bárban hagyott, és ott talált rám apám, és az ő megvetése Kane iránt.

– Kane Mendez, Lilah? Nagyon remélem, hogy az a terv, hogy a te vagyonoddal juttatod börtönbe. Olyan karrier lehetőségeket látok, amelyek nem tűrik meg, hogy rossz döntéseket hozz.

Nem ez volt az első alkalom, hogy apám sötétebb, keményebb változatát éreztem. De ez volt az első alkalom, hogy azt éreztem, hogy ez nekem szólt, nem az anyámnak. A harag forrt a gyomrom mélyén. Megállítottam egy pincért, és megkínáltam apámat egy osztrigával. – Úgy tudom, szürcsölve azonnal lenyelheted, egyenesen a véleményeddel együtt. Ő nem az apja – tettem hozzá. – Sőt, most éppen azt hiszem, jobban hasonlítasz az apjára, mint Kane. Ismerted őt?

Felszisszent.

– Persze, hogy ismertem. A területem egyik főnöke volt.

– Mennyire jól? – Erőltettem a kérdést.

– Elég jól ahhoz, hogy tudjam, Kane Mendez az ördög ivadéka.

Abban a pillanatban Kane csatlakozott hozzánk, én pedig összekulcsoltam a karomat az övével. – Vajon mi vagyok én, atyám?

– Lilah?

Kane ösztökélésére visszazökkenek a jelenbe.

– Emlékszem arra az éjszakára – erősítem meg. – Csak azt nem tudom, mi köze van ennek, a nőhöz a házunkban.

– Talán nincs is – mondja. Az ördög ivadéka mindig az én ördögi pártfogóm lesz.

– Vagy talán mégis – ellenkezem. – Apám és Pocher is ott volt. Roswell séf is ott volt. Szeretném tudni, hogy Naomi is ott volt-e.

– Érdekes – jegyzi meg Kane. – Nem kellett volna itt lennie. Roswell séf vele érkezett a beosztott sous chef helyett, aki beteget jelentett. Naomi az utolsó pillanatban került be.

– A városban él – jelenti be Andrew, aki csatlakozik hozzánk. – Körözést adtam ki, hogy kihallgatásra hozzák be. Az autópályán, a vasútállomáson és a repülőtéren is járőröznek, és felhívtam az East Hampton-i rendőrséget. Én hívom a New York-i rendőrséget, hacsak nem szeretnéd te intézni a hívást.

– Majd én telefonálok – mondom, a kezemben a telefonnal, és beütöm az automatikus tárcsázást Houston rendőrfőnöknek, akivel egészen a közelmúltig bizalmatlan voltam. Most többnyire csak bízom benne, és ez nagyjából minden, amit bárki is kaphat tőlem.

– Lilah kibaszott Love – veszi fel. – Nem számítottam rá, hogy pont te hívsz fel boldog hálaadást kívánni. Pokolian jó meglepetés. Na, mit akarsz valójában?

– Tegnap este gyilkosság történt East Hamptonban. Hosszú történet röviden, most kell behoznunk az elhunyt sógornőjét kihallgatásra, és okunk van feltételezni, hogy menekül.

– És itt lakik.

– Igen. Most itt van, de gyanítjuk, hogy visszatérhet a városba.

– És miért engem hívsz személyesen?

– Ez talán kapcsolódik az Esernyős Ember ügyhöz.

– Szent szar. Csak nehogy azt mondd, hogy nem a rossz embert kaptuk el?

– Inkább egy munkája csodálója – mondom, és egészen biztos vagyok benne, hogy Roger halottabb, már nem is lehetne.

– Utánzó?

– Talán. – Nem mondok többet. Csak akkor vagyok szószátyár, ha én vagyok az, aki extra adagot kap abból, amit akarok. Ehelyett azt mondom: – Elküldöm SMS-ben a vonatkozó részleteket – majd leteszem a kagylót, miközben Andrew-ra szegezem a szemem. – Szükségem van a címére és... csak küldd el a jogosítványképét.

Már a telefonján keresi, és továbbítja nekem a fényképet. Üzenetet jelez a telefonom, én pedig feloldom, hogy megbámuljam Naomi Wells jogosítványának képét. Fintorogva nézek a bátyámra, a rendőrfőnökre, akinek mindenható nyomozónak kellene lennie errefelé.

– Megnézted a nőt, aki kiszolgált minket, Andrew? Úgy értem, csinos volt, és te még mindig egyedülálló vagy.

– Kicsit más dolgok vonták el a figyelmemet, Lilah. Miért?

Megmutatom a fényképet Kane-nek, és a tekintete az enyémre emelkedik. 

– Ez nem az a nő, aki az előbb a házunkban járt.

– Pontosan – mondom, és máris újra tárcsázom Houston főnököt.

– Gyors vagyok – mondja, amikor felveszi, – de nem ilyen gyors.

– A nő, akit Naomi Wellsnek hittünk, egy csaló volt. Végezzetek biztonsági ellenőrzést az igazi Naominál. Tudnom kell, hogy életben van-e. – Majd ismét bontom a vonalat.

 

20. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

– Beszélnem kell Roswell séffel – mondom, elsétálva Kane mellett, és bemegyek a házba.

A konyhában találom, még mindig a munkájával van elfoglalva.

– A vacsora folytatódik – jelenti ki. – Nem tudom, mi a fenét csinált Naomi az előbb, de bocsánatot kérek.

Furcsának találom, hogy a konyhában maradt, ahelyett hogy foglalkozott volna azzal, hogybármilyen problémát is okozott az alkalmazottja. Úgy tűnik, Kane is így gondolja.

Odalép mellém.

– Roswell séf – mondja, erősen kihangsúlyozva szavait, amiről tudom, hogy szándékos. Megtanultam, hogy amikor Kane komolyan gondolja, akkor nagyon keményen fogalmaz. És nagyon jól tudja, hogy ilyenkor arra gondolnak, hogy az apja fia. – Tegyük félre a vacsorát, és beszélgessünk.

Roswell séf elnéz köztem és Kane között, és kikapcsolja az egyik edény alatt az égőt.

– Ó, szent ég! Ellopott valamit? – Megragad egy törülközőt. – Elnézést kérek. Próbáltam megmenteni a vacsoráját.

– Mennyire ismeri őt? – kérdezi Kane.

– Ahogy már említettem, amikor megérkeztem – feleli, - egy beugró volt a tervezett sous chefem helyettesítésére. Még soha nem dolgoztam vele korábban. Ellopott valamit? – kérdezi megint.

– A cég küldte őt?– kérdezem.

– Ezt mondta Naomi nekem – mondja. – Pont akkor hívott, amikor megérkeztem Hamptonba, és azt mondta, hogy Michael, a tervezett séf helyettesítésére jött. Ő ma a családjával akart lenni, ezért azt mondtam neki, ha úgy dönt, hogy nem jön el, csak gondoskodjon róla, hogy legyen helyettese. Feltételeztem, hogy ez történt. Mi folyik itt?

– Feszültséget éreztem kettejük között – mondom. –Mi volt az?

Megköszörüli a torkát.

– Azonnal nyilvánvaló volt, és a nyilvánvaló alatt azt értem, hogy hamar rájöttem, hogy el akarta terelni a figyelmemet a tapasztalatlanságáról. Nem értette az alapvető előkészületeket. Én hívtam volna a céget, de egy kicsit késő volt a változtatáshoz. Nyilvánvalóan meg kellett volna tennem.

Valami nem stimmel a magyarázatában. Kane mobilja csörög és a nappali felé mutat. Bólintok, ésa séffel szemben lévő konyhasziget másik oldalára lépek, és találkozom a tekintetével.

– Tisztában van vele, hogy FBI-os vagyok?

Meglepetés siklik az arcára.

– Nem, fogalmam sem volt róla.

– Naomi most egy gyilkossági nyomozás gyanúsítottja – tájékoztatom.

Elsápad.

– Gyilkosság?

– Igen – mondom. – Gyilkosság. Hívja a sous chefet, akinek itt kellett volna lennie.Tudnom kell, hogy jól van-e.

– Rendben. Persze. Bárcsak érteném, mi folyik itt, de igen. Most már én is értem. – Lerántja a kesztyűjét, és a szemetesbe dobja, mielőtt előveszi a telefonját a zsebéből, hogy tárcsázzon.

– Hangosítsa ki – utasítom. – Nem kell most kiakasztani. Csak jelentkezzen be nála. Újra felveszem vele a kapcsolatot, ha szükséges. Mi a neve?

– Michael Young – mondja, majd az utasítás szerint cselekszik, és rányom egy kapcsolat ikonra, majd a hangszóró gombra. A hívóazonosító jelzi, hogy elég jól ismerik egymást, és kicsit meglepődtem, hogy a cég bejutott a kommunikációjukba.

A vonal háromszor cseng, mielőtt meghallom: – Roswell séf.

Michael hangjára a séf vállai láthatóan elernyednek a megkönnyebbüléstől. Azt hiszem, a séf valóban aggódott.

– Épp hívni akartalak – folytatja Michael. – Köszönöm, hogy megengedted, hogy kivegyem a mai napot. Anyám nagyon örül.

– Bárcsak én arathatnám le a babérokat – válaszolja Roswell séf. – Azt mondták, hogy lemondtad.

– Lemondtam? – kérdezi Michael, és őszintén zavarodottnak tűnik. – Én nem tennék ilyet veled. Mi folyik ott a cégnél?

– Tudod, ki hívott? – kérdezi a séf.

– Nem emlékszem a nevére – mondja. – Nem a megszokott személy volt, akivel szoktam beszélni. Sajnálom, hogy magadra hagytalak. Soha nem tennék ilyet. Most jól megszívtad? Úgy értem, a fenébe, ember. Nem tudok időben odaérni, hogy változtassak rajta.

– Uralom a dolgokat – mondja. – Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e és boldog hálaadást kívánni. Szükségem van rád azon az esküvőn a jövő hétvégén.

Egy újabb esküvő említése felkeltette a figyelmemet.

– Ott leszek – teszi hozzá Michael. – És ha a cég lemondja a részvételemet, személyesen hívlak fel, hogy megerősítsem. Ezt amúgy is meg kellett volna tennem. Általában így szoktam.

A séf rám szegezi a szemét, hogy utasításokat kérjen.

Minden további kapcsolatfelvételt elhárítok. Bólint, és azt mondja:

– További szép estét, Michael. Hamarosan beszélünk. – Michael viszonozza a választ és megszakad a kapcsolat.

– Milyen esküvő? – kérdezem azonnal.

– Egy előkelőség a felső tízezerből, itt East Hamptonban – mondja. – Miért fontos ez?

– Kell egy név.

– Maria Carbella, a Carbella családból. Összezavarodtam. Ki halt meg, és miért érzem úgy, mintha azt gondolná, hogy ez hozzám kapcsolódik?

Azt hiszem, hogy hozzám kapcsolódik, de ő is, most és a múltban. És a kérdés az, hogy milyen kapcsolatban áll Emma Wellsszel? Egy szakács biztosan jól érzi magát, ha állatokat, például egy disznót kell levágnia. És így, én felteszem a kérdést. – Önt szerződtették Emma Wells esküvőjére?

Megragadja a pultot.

– Igen. Miért? És miért érzem azt, hogy ez rossz?

– Mert meghalt – mondom, és várom a reakcióját.