36.-37.-38. Fejezet

 

36. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Az igazi Naomi barna, csinos és vékony. Ő is a hátán fekszik, vér folyik a szájából, a torkán keresztül. Nincs rajta esküvői ruha. Odasétálok és letérdelek mellé, és a feje hátrahajtva,a nyaka szabadon van, mintha kétségbeesetten levegőért kapkodna. És merev. A hullamerevség állapotából ítélve tegnap este halt meg, valószínűleg nem sokkal az ellenőrzés után.

Fényképeket készítek a sebekről, majd felállok és tanulmányozom a környezetét. Semmi sincs körülötte a földön, csak a telefonja.

Egy pillanatra a zsebembe dugom a fényképezőgépemet, megragadom a mobilját, és megpróbálommegnézni az üzeneteket. Van arcazonosító. Könnyen megoldható probléma. Odatartom a készüléketNaomi arcához, és kinyílik. Gyorsan átnézem az üzeneteket. Van egy hívásegy „JJ” feliratú személytől. Kimenő hívás. JJ, aki lehet férfi vagy nő, nem vette fel. Így Naomi küldött egy üzenetet, ami így szólt: Még egyszer a történelemkönyvekbe.

JJ nem válaszolt.

A történelem kitisztult. Ez egy kicsit túlságosan hasonlít ahhoz a levélváltáshozEmma és Jamie között.

Visszatérünk a játékhoz.

Képernyőmentést készítek az üzenetváltásról, és elküldöm a telefonszámokkal együtt Tic Tacnak egy üzenettel: Kettes számú áldozat. Visszatértünk A Milliárdos befektetéshez. Derítsd ki, játszottak-e valaha is. És derítsd ki, hogy ki az a JJ.

Ő válaszol: Igen, ribanc királynőm.

Ribanc királynő?

Ez új, és nem vagyok benne biztos, hogy ő a ribanc vagy csak gyengéd. Nem igazán vagyok gyengéd. Inkább ribanc lenne. Ellenőrzöm az üzeneteimet Kane-től, és amikor nincs semmi, akkor ellenőrzöm, hogy Lucastól jött-e valami. Tőle sincs semmi. Lucas még csak nem is válaszolt a Kane tartózkodási helyére küldött üzenetre, de Lucas igazi kis ribanc tud lenni. Ha megbántják, akkor bezárkózik. Valószínűleg ivott és kiütötte magát. Fontolgatom, hogy megkérdezem Tic Tacot, de az FBI-t kérni, hogy keresse meg Kane-t nem jó ötlet, nem számít, hogy Murphy mennyire barátságosan próbál viselkedni Kane-nel. Kane csapata kifinomult. Meg fogják találni. Valószínűleg már meg is találták.

Határozottan visszadugom a telefonomat a zsebembe, és a bűntény helyszínére koncentrálok.

Tekintetem az ágyra emelkedik, és az egyetlen éjjeliszekrényen egy lámpát és egy-egy üres borospoharat találok.

Odamegyek, felveszem a poharat, és megtalálom a folyadék maradványait. Megitta a bort, de kizárt, hogy egy éles tárgy került a borba, és ő nem tudott róla. Mármint, hacsak nem nyelte le? Hol van az üveg? És hogy jutott el az ágy szélétől a hálószoba közepére? Megnézem a szemetesben, és megtalálom az üveget. Talán annyira részeg volt, hogy megbotlott, miközben bevette a tablettákat? Kinyitom az éjjeliszekrényt, és találok egy üveg ibuprofent. Bingó. Kigurítok néhányat a kesztyűs kezembe, és tanulmányozom őket. Mindegyik normálisnak tűnik, legalábbis szabad szemmel. Becsomagolom őket, és az éjjeliszekrényre teszem, majd körülnézek a szobában. A sarokban egy szék áll egy könyvespolc mellett. Oda sétálok és tanulmányozom a könyvválasztékot. Mindenféle romantikus és önsegítő könyvek. Talán az egyik könyvből merített ihletet A milliárdos befektetés játékhoz. Találok egy naplót, és ez logikus helynek tűnik, hogy kiderítsem. Kinyitom és üresen találom. Nyilvánvalóan egy ajándék volt, amit sosem használt, vagy azönsegítő könyvek mondták neki, hogy használja, de nem tudta motiválni. Talán túlságosan lefoglalta a játék. Ezután a komódhoz megyek, és elkezdek kotorászni a fiókokban. Egy fiók, kettő, három. Még több. Minden szépen rendben van, és eltekintve egy vibrátortól, nem találok semmi olyat, ami nem oda való. Oké, azt hiszem, az a vibrátoraz ágy mellett az éjjeliszekrényen lenne logikusabb, de talán ezzel csak én vagyok így.

Elindulok a fürdőszobába, ami kicsi, és gyorsan átkutatom. Becsomagolok néhány gyógyszeres üveget, amit találtam. Többet tényleg nem találok. Visszamegyeka hálószobába, amikor Houston főnök belép a szobába, és az ő testalkatával összezsugorítja az amúgy is apró szobát. Adok neki egy gyors elismerő pillantást.

– Cipővédő és kesztyű. Egy szabálykövető. Gondolom, így kapta a rangját, főnök.

– Biztos vagyok benne, hogy ezt csak szúrásnak szánta. – mondja szárazon. – És abban is biztos vagyok, hogy nem akarom tudni, mire gondol.

– Negyven év alatt van, és már egy éve a főnök– mondom. – Ehhez sok szabálykövetés kell. És valójában nem sértegettem. Csak arra gondolok, hogy milyen fullasztó lehet mindig a szabályokat követni és mindenkivel kiabálni, aki nem ezt teszi. Nagyon remélem, hogy van ön körül valaki, aki olyan, mint én.

– Most is itt van nekem, akár tetszik, akár nem– jegyzi meg szárazon, majd a szemétNaomira veti, mielőtt újra rám pillantana.

– Mi a helyzet?

– Egy majdnem egyezés egy Hamptonban történt gyilkossággal. –  A holttestre mutatok. – Lenyelt valamit, ami belülről kivágta. Gyanítom, hogy ibuprofen volt, amit borral együtt vett be. – Az asztalra dobom a zacskóba csomagolt tablettákat. – Van még egy hasonló szöveges üzenetváltás egy ismeretlen személlyel, mint a másik áldozatnál. „Még egyszer a történelemkönyvek számára.” Játszottak valami játékot, úgy gondoljuk. Már dolgozunk rajta. Küldjünk ki egy nyomozócsoportot, akit el tudok viselni. Kommunikáljanak Andrew-val.

A szemöldöke felszalad.

– Nem vállalja a hatáskört?

– Tekintettel arra, hogy a gyilkos nekem hagyta azt a disznóvérrel teli üveget, kellene, de egyelőre nem. Feltételezem, Roswell séf már vár rám.

– Kihallgattam és útjára bocsátottam. Ő egy arrogáns seggfej, aki nem tud a kajáján kívül másról sem beszélni. Készenlétben van, hogy visszajöjjön.

Úgy döntök, hogy szívességet tett nekem. Ki kell kérdeznem a sous chefet, akinek amúgy is vele kellett volna lennie tegnap este.

– Ebben az esetben– mondom, – megyek beszélni a főbérlővel, aki ezt jelentette, aztán az orvosszakértővel.

– Az én lennék.

Egy vékony, vörös hajú, szemüveges férfi jelenik meg az ajtóban, aki egy fehér nyusziruhaszerű cuccot visel.

– John Nguyen vagyok.

– Nguyen? Maga szó szerint Opie. Ez a név egyáltalán nem illik magához.

Nevet.

– Igen. Hosszú történet. Tudja…

– Akkor ne mesélje el – mondom. – Ha örökbe fogadták volna…

– Pontosan! Kitalálta.

– Én jó vagyok ebben. Most pedig bizonyítsa be nekem, hogy a szülei jól döntöttek, hogy magát választottak, és mutassa meg, milyen okos. Egy gyilkosságot kell megoldanunk, nem pedig egy családfát kell követnünk. És fogalmam sincs, hogy miért néz ki úgy, mintha egy felvonulásra menne, de mindegy. Menjen Danica Dayjel a Hauppauge-i halottkém irodájába. Neki van egy ugyanilyen gyilkossága. –  Naomira mutatok. – Lenyelt valamit, ami belülről kivágta, legalábbis ez az elmélet. Bort ivott. Szerintem gyógyszert vett be az ágyon lévő üvegekből, valószínűleg az ibuprofen gélkapszulát. Megvizsgálva tisztának tűnnek, de csak néhány rossz tabletta volt benne, és csak azokat szedte be.Azt szeretném tudni, hogy bevehette-e a tablettákat az ágy mellett, majd elment idáig, mielőtt megölték volna?

– Talán bevette a tablettákat – veti fel – a borral a szájában, mert egyszerűen nem tudta rávenni magát, hogy lenyelje. Vannak emberek, mint a nővérem, Sara, akik nem szeretik bevenni a tablettákat.

Ez egy logikus, szilárd válasz. Tetszik, ahogy a nyusziruhás ember gondolkodik. Megragadoma kártyámat a táskámból.

– Hívjon fel délután. – Elveszi a kártyát.

Megkerülöm, és elindulok kifelé a hálószobából.

– Elmegy? – Houston kiáltja.

– A konyhába! – kiáltok a vállam fölött, és továbbmegyek.

Elhaladok a nappali mellett, és belépek az aprócska étkezőbe, ahol egy fából készült asztal van, amely egy téglalap alakú konyhához csatlakozik. Egyenesen a hűtőhöz mehetnék, de úgy döntök, hogy fenntartom a feszültséget. Elkezdem kinyitni a fiókokat és találok egy fiókot, ami szerintem szemetes fiók. Elévült számlák vannak benne, rengeteg divatmagazin, kuponok, amiknek a legtöbbje lejárt, összefirkált élelmiszerlisták, és teendőlisták. Már épp feladnám, amikor megint bingó, találok egytelefonszámlistát. Egyiken sincs név, de ez lehet, hogy hasznos lehet. Készítek egy fotót, és elküldöm SMS-ben Tic Tacnak: Nézd meg, kikhez tartoznak a számok és van-e valamelyikük regisztrálva A milliárdos befektetéshez.

– Mit talált?– kérdezi a főnök, belépve a kis térbe.

Becsomagolom a számok listáját, és felemelem őket.

– Névtelen telefonszámok.

Leteszem a zacskót a pultra, hogy a csapata naplózza.

– Miért gondolom, hogy szükségem van a számok kontextusára?

– Mindkét áldozat olyan kódolt szövegű üzeneteket küldött, amelyek egy játékhoz illeszkednek, amit szerintünk játszottak. És szerintem a számok lehetnek játékosok, vagyelérhető eldobható telefonszámok, amiket a játékhoz használhattak.

Kérdez valamit a játékról, de én elhallgattatom, máris továbblépek. Kinyitom a hűtőt, és egy üveg vérre számítok. Nincs vér. Nincs menyasszonyi ruha. Ezek a dolgok arra voltak hivatottak, hogy felkeltsék a figyelmemet. Követek egy nyomot, amit a gyilkos akar, hogy kövessek. Nekem azt a nyomot kell követnem, amit a gyilkos nem akar, hogy kövessek.

 

37. fejezet

 

Fordította: SkyBright

 

Végül Naomi aprócska konyhájában szorítanak sarokba, Houston pedig a nyomozás állásáról kérdezősködik. Elég lelkes vagyok ahhoz, hogy átadjam a piszkos munkát a csapatának, hogy megadjam neki, amit akar. Az összefoglalóm azzal végződik, hogy:– Elmegyek. A helyszín a tiétek.

– Hívok egy Marco nevű nyomozót...

– Polo? – kérdezem. – Mert ha ez a neve, akkor ne fáradj vele.

– Rollins – mondja. – A neve Rollins. Jó srác. Jól kijön azokkal is akikkel nehéz együtt dolgozni.

– Biztos vagyok benne, hogy nem tudom, miről beszélsz. Nem maradok, hogy találkozzam vele. Le kell futtatnom itt néhány nyomot, ami mindkét ügyhöz köthető, aztán vissza kell érnem Long Islandre, hogy ma este kihallgatásokat megcsináljak. Szóljon a nyomozójának, hogy készítse elő a megfelelő kihallgatásokat. Ma már el is kezdheti őket. Nekem holnap újra látnom kell őket.

– Valami profilozói meglátás?

– Elég okos ahhoz, hogy csak ezt tudjam ajánlani. Ő okos. Ez minden, amim most van.

– Férfi?

– Azt gondolom, hogy férfi, de a nőnek, aki tegnap este megjelent nálam, a képben kell maradnia.

– Főnök!

A nevére kilép a konyhából. Végeztem ezzel a beszélgetéssel, és hála az égnek, már a folyosó felé tart, amikor belépek a nappaliba. Üzenetet küldök Jaynek: Úton vagyok kifelé,  majd gyorsan az ajtó felé indulok, és amint kint vagyok a teraszon, hallom, hogy egy nő azt mondja: – Válaszokat akarok. Mi történt? 

Még néhány lépés, és máris meglátom Kinsley rendőrtisztet, aki egy rózsaszín hajú, napbarnított bőrű, rövid derekú télikabátot viselő nővel áll. A nő egy kis kutyát tart a kezében. Neki is olyan óriási feneke van, ami egyetlen nőnek sem nő természetes módon, ami az agyára megy, miközben ő maga mindenki másnak az agyára megy. Ő is egy ilyen ember. Sugárzik belőle. Jézusom, segíts kijutnom innen.

Elindulok az ösvényen, és amikor a kapuhoz érek, Kinsley rendőr kétségbeesett pillantást vet rám:

– Love különleges ügynök, ő itt Mirna McDonald. Ő itt a főbérlő. Ő hívta a 911-et.

– Mi folyik itt? Meghalt? Valóban meghalt valaki a birtokunkon?

Ötvenévesnek néz ki, de szerintem negyvenes lehet, tíz évnyi korai, napbarnított ránccal.

– Igen – mondom. – Valaki meghalt. És azt mondták, hogy tönkre akarta tenni magát azzal, hogy itt hal meg. Biztosan nagyon dühös.

– Csak az üzletre gondolok. Rosszat tesz az üzletnek, ha valaki a bérházakban hal meg.

– Mi váltotta ki a segélyhívást amiatt a valaki miatt, aki meghalt? Feltételezem, nem tudja a nevét, pedig az önök ingatlanában lakott.

– Naomi – jelentette ki fanyarul. – Tudom a nevét. Szervízbejelentést tett a tűzhelye miatt. A karbantartó azt mondta, hogy nem nyitott ajtót. Áthívtam ide, és kinyitottam az ajtót. Biztos akartam lenni benne, hogy tiszta a levegő odabent, mielőtt otthagyom, felelősséggel és mindennel együtt. Ekkor találtam rá.

– Mióta volt itt?

– Egy éve – mondta. – Elvált, és most már egyedül van, azt mondta. Gazdag volt, és most le van égve.

Houston elmondta, hogy épp válófélben volt, de valójában nem vált el, amikor a férje, Emma bátyja meghalt.

– És ezt honnan tudja? – kérdezem.

– Kérdéseket teszek fel, mielőtt valakit beköltöztetek. Azt mondta, hogy csúnya válás volt, és a férfinál volt a pénze. Nem tudtam, de tudja, a volt férjek meg minden. Nekem is van egy.

Lefogadom, hogy van neki.

– Sok látogatója volt? – kérdezem.

– Néhány barátnője. Valami fickó. Magas, szemüveges, fitt kinézetű férfi. Soha nem tudtam, hol parkolt. Sosem láttam a kocsiját. Ez furcsa volt.

Kinsley rendőrre pillantok.

– Kamerafelvétel?

– Nekem nincsenek kameráim – csattan fel a nő. – Az utcai lámpáknál vannak kamerák. Nem engedhetünk meg magunknak kamerákat. – Motyog valamit, majd azt mondja: – Elmehetek?

Sajnos még nem végeztem vele.

– Volt személyes kapcsolata Ms. Wellsszel? – kérdezem.

Elfehéredik.

– Nekem? Nem. Csak a lakbérért jöttem. Szeretett készpénzben fizetni.

Ami érdekes, gondolom, és elteszem ezt a részletet későbbre.

– Ismerte a testvérét?

– Fogalmam sem volt róla, hogy volt egy testvére. Elmehetek?

A kutya, még mindig a karjában, csaholni kezd Kinsley rendőr felé. A férfi grimaszol. Intek neki, hogy menjen el, aztán magam is elindulok. Átfurakodok a mentősszemélyzet között, és a szalag alatt átbújva pásztázom az utcát. Jay megáll mellettem. Megkerülöm a járművet, és bemászom.

– Kane?

Komoran megrázza a fejét.

– Még semmi.

Még semmi.

Megragadom a telefonomat, és megadom neki a sous chef címét, aki tegnap este nem jelent meg, majd tárcsázom Kane-t. A hívás egyenesen a hangpostára megy. Andrew-t tárcsázom.

– Hallottam, hogy van egy újabb áldozatod – veszi fel a telefont.

– A sógornő. Az igazi Naomi Wells. Ugyanaz a történet. Vérzik a torkából. Nincs esküvői ruhája. Nincs vér.

– Mit gondolsz, mit jelent ez?

– Nem tudom, Andrew. Jelenleg Kane eltűnt, és csak erre tudok gondolni. Azt akarom, hogy menj ki a repülőtérre, csak te, és használd a rendfenntartó varázslatodat, hogy kiderítsd, felszállt-e ma egy helikopterre, és biztonságosan landolt-e. Ne keménykedj velem most. Tudom, hogy valami baj van. Szükségem van arra, hogy most a testvérem legyél.

Még csak nem is habozik.

– Már megyek is. Ellenőriztetted a telefonját?

– Még nem akarom, hogy a bűnüldöző szervek is belekeveredjenek, és Lucas kurvára nem fogja felvenni. Pedig ő meg tudja csinálni.

– Felhívom a repteret, és elmegyek Lucas lakására.

– Kösz, Andrew.

Bontjuk a hívást.

 

38. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Kiderült, hogy a sous chef, akinek nálunk kellett volna lennie a hamis Naomi helyett, a város másik felén lakik. Jay és én úgy tíz perce úton vagyok oda, és máris dugóba kerültünk. Felveszem a kabátomat. ű– Erre most nincs időm. Helikopterre van szükségem Long Islandre ma este. El tudod intézni, és elmondanád Kane-nek a terveimet, ha el tudod érni?

– Hová mész?

– Nem érek vissza a találkozóimra, ha ebben a rémálomban ülök. Metróval megyek. Megpróbálok elmenni Kane irodája mellett, de egyébként a repülőtéren találkozunk.

– Mikor kell indulnod?

Ránézek az órámra, amely két órát mutat, és nem csoda, hogy éhen halok.

– Ötkor. Mondd meg Kane-nek, hogy hívjon fel. – Kiszállok a járműből és elindulok, majd megállok egy utcai árusnál, hogy vegyek egy zacskó kesudiót, mielőtt végigsétálok a két háztömb mellett a metró bejáratáig. Közben tárcsázom Tic Tacot, és tájékoztatom az új áldozatról. –Tudnom kell mindent, amit tudsz Naomiról és bárkiről, aki az életében van. És tudnom kell az exéről, aki meghalt. Nézd meg, hogy kapcsolatba tudod-e a pasit hozni a ’Milliárdos befektetés’ játékkal.

– Rajta vagyok. Eddig nem kapcsoltam Emmát közvetlenül a játékhoz.

– Mi van azzal a rakás eldobható telefonnal?

– Két számot regisztráltak, de egyik sem jelentkezett be hónapok óta – mondja.

Megállok a metró bejárata előtt.

– Derítsd ki, hogy Naomi néhai férje játszott-e. A megérzésem azt súgja, hogy igen. Ha találunk egy olyan kört, akik játszanak, akkor talán megtaláljuk a gyilkost és az indítékot. És nézz utána Michael Youngnak. Ő a sous chef, akinek tegnap este nálam kellett volna lennie. Talán van egy játékkapcsolat.

– Rajta vagyok – mondja. – Beszéltem Murphyvel a felhasználói információ megszerzésére vonatkozó parancsról, de az időbe telhet. Szólok neki, hogy van egy másik gyilkosság. Még csak nem is kérdeztem. Még egy menyasszonyi ruha és egy üveg vér?

– Egyik sem.

– És ez mit jelent neked?

Mit jelent ez nekem? Eltöprengek. Tudnom kellene a választ, és lenne is, ha jó lelkiállapotban lennék. Kényszerítem magam, hogy koncentráljak, tényleg koncentráljak, és meglátom, hova vezet ez.

– A gyilkos azt akarja, hogy egy helyre nézzek, amikor máshova kellene néznem – mondom, lényegében azt ismételve, amit akkor gondoltam, amikor Naomi házában voltam, de egy lépéssel tovább megyek. – Gondolkodnunk kell a gyilkos fegyveren – mondom, és ekkor eszembe jut, hogy Danica Day nem is hívott még fel. – Hadd hívjam fel az orvosszakértőt Emma ügyéről. Várom a részleteket, hogy pontosan mi okozta a sérülését. Majd visszahívlak.

Kikapcsolom, és szemügyre veszem a metrót, ami most nem éppen jól időzített. Nem, amikor telefonálnom kell. Kiszúrok egy kávézót, és elindulok arrafelé. Danica Dayt tárcsázom.

– Love különleges ügynök– üdvözöl. – Épp magát akartam hívni. Épp most fejeztem bea boncolást, és elküldöm emailben önnek a jelentést. És már beszéltem az orvosszakértővel az új ügyben. Ijesztő, de igencsak izgalmas egy sorozatgyilkos utáni nyomozás részese lenni.

Besétálok a kávézóba, egyenesen a pulthoz, ahol egy vörös hajú, szemüveges fiatal nő dolgozik.

– Zsírszegény tejes, fehér mokka, tejhab nélkül, viszont tegyen rá tejszínhabot – utasítom, majd Danicának válaszolok: – Nézze, DD, a modell, nem tudom, mi a története, de a sorozatgyilkosok nem izgalmasak és ez a fajta beszéd az, ami miatt az emberek bajba kerülnek és meghalnak. És két gyilkosság amúgy sem tesz senkit sorozatgyilkossá. Legalábbis nem meggyőzően.

Felkészülök arra, hogy lehúzzam a kártyámat. A vörös hajú nő tágra nyílt szemmel bámul rám,sápadtabb, mint pillanatokkal ezelőtt. A jelvényemre mutatok. Bólint, de még mindig úgy néz rám,mintha hányni akarna. Jól van. Talán egy kicsit óvatosabban fogja élni az életet, miután ezt hallotta. Talán épp most mentettem meg az életét. Mindez egy FBI ügynök napja. Lehúzom a kártyámat, és beszélek tovább.

– A könyvek szerint, technikailag két gyilkosság is lehet egy sorozatgyilkos – teszem hozzá, – de az én mércém szerint nem.

– A szándék, hogy újra ölni fog. Az én mércém szerint ez egy sorozatgyilkos– érvel. – És ugyan már. A pasi újra ölni fog.

– Most az áldozatokra koncentráljon, ne a gyilkosra – mondom, és a pult végére megyek, hogy megvárjam a rendelésemet. – Pontosan hogyan vágták ki belülről?

– Ez tényleg figyelemre méltó – mondja DD. – Olyan, mintha egy csomó apró gömböcskéből állna, éles tárgyakból. Megakadtak a torkának a belsejében, és megvágták, épp csak annyira, hogy külső repedéseket okozzanak. Ez annyira új, fejlett dolog. Nehéz elhinnem, hogy lehetséges, és mégis a saját szememmel látom. Ez nem amatőr szint.

– Az én kérdésem az, hogy került ez a szervezetbe?

– Van egy elméletem. Azt hiszem, hogy ezek apró gömböcskék, ami mondjuk egy zselés tablettába volt csomagolva, vagy bármi is volt az, és aztán felrobbant valami hatására.Amikor felrobbant megakadt az izomban és elvágta. Még csak nem is megy végig,de elszakítja az izmot. Látta már azokat a szivacsokat, amik kitágulnak, ha vizet adunk hozzá?

Forgatom a szemem.

– A fém nem szivacs.

– Tudom, és a barátom a gyógyszergyárban ugyanezt mondta. Majd küldök egy fotót az eszközökről.

– Még valami említésre méltó dolog?

– Ez nagyon különleges képességeket igényel, amiket még csak meg sem tudok teljesen nevezni. És Emma Wells egészséges volt, amíg a fém fel nem tépte. Jön a fotó. Szóljon, ha szüksége van rám.

– Még mindig rám hajtasz, DD – mondom, mire ő zihál.

–  Ezt szakmailag értettem, Love…

– Gondoskodjon róla – mondom, és leteszem a telefont. Annyira hiszékeny. Ha ő a Társaság egy beépített embere, akkor katona, nem pedig vezető. És néha a katonák hasznosak lehetnek.

A kávém a pulton van már. Az egyik apró faasztalhoz viszem és leülök. Megérkezik a fotó DD-től, és igaza van. Majdnem úgy néz ki, mintha egy apró, BB-szerű golyó lett volna, aminek a belsejéből éles tárgyak lógnak ki. Úgy néz ki, mintha tucatnyit talált volna Emma testében.

Ez gonosz.

És DD ötlete egy szivacsszerű eszközről, ami felrobban a szádban vagy ostoba, vagy zseniális.