21.-22.-23. Fejezet

 

21.fejezet

 

Fordította: SkyBright

 

Roswell séf arcából kifut a vér, mielőtt megállíthatnám, a szemetes fölé hajol, kihányja magából a kaját, és gyakorlatilag beszennyezi a konyhát, ahol most egy gyilkosság bizonyítékai rejtőzhetnek. Ha van valami, amit a nagy mennyiségű véren kívül nem szeretek, az a nagy mennyiségű hányás. Akkor eldöntöm, hogy ő egy dögös férfi, egy dögös férfi testben, amelyben egy nyuszi, nem pedig egy gyilkos van eltemetve. Soha nem bírta volna a disznót levágni és lecsapolni. Nem ő a mi emberünk, de ő is célkeresztbe került. A kérdés az, hogy miért?

Papírtörlőt ragad, és megtörli a száját. Kicsit öklendezek, nem tehetek róla.

– Csak egyszer találkoztam vele, de nagyon kedves hölgy volt – mondja. – Nem tudom elhinni, hogy meghalt. Hogy halt meg?

– Meghalt? – kérdezem. – Úgy érti, hogyan ölték meg? – Andrew belép a szobába, és én ránézek. – Vannak rendőrök a helyszínen?

– Igen! – erősíti meg.

– Roswell séf beülhet egy járműbe, amíg én átkutatom a konyhát? Lehetőleg lehúzott ablakkal, mivel épp most vesztette el az ebédjét a szemetesben.

– Csodálatos – motyogja Andrew, és a szakács felé int. – Erre tessék.

– Be kell fejeznem a vacsoráját – érvel a szakács. – Majd én kitakarítok és elkészülök vele. – A tekintete rám esik. – Egy nagyszerű vacsoráért vettek fel.

– Nem ehetjük meg az ételt, séf. – állapítja meg Andrew. – Ezúttal nem.

– Nem értem – érvel. – Azt hiszi, hogy meg akartuk mérgezni önt? 

Szenvtelen pillantást vetek rá. Nagyot nyel.

– Mária, Jézus anyja.

Most, hogy végre megértette a lényeget, odalépek a bárpulthoz, ahol eddig ültem, felkapok egy jegyzetlapot, leírom rá a számomat, és oda csúsztatom a szakács elé.

– Kérem, jöjjön be az őrsre kihallgatásra. Holnap pontban délben írjon nekem egy sms-t. Ha nem teszi meg, levadásszuk. Én fogom levadászni. És soha nem egy vidám találkozó, amikor levadászok valakit. És most elmehet. – Rávillantok Andrew-ra egy pillantást. – Ha Love rendőrfőnök beleegyezik.

A szakács teljesen elsápad.

– Love rendőrfőnök?

– Igen. – erősíti meg Andrew. – Love rendőrfőnök. És szeretném, ha bemenne a kapitányságra, hogy ujjlenyomatot vegyenek öntől.

Roswell séf beszívja a levegőt, bólint, és leveszi a kötényét.

– Amire csak szükség van.

Megszólal az időzítő, és minden másról megfeledkezik, a kötényt egy bárszékre dobja, és felkap egy edényfogót, mielőtt a tűzhelyhez rohanna. Pár pillanattal később egy tál finom sajtos makarónit tesz a tűzhely tetejére, amiben finom sajt bugyog. Ó, milyen fájdalmas gyilkos ez az étel a korgó gyomromnak.

– Nem mérgezett – biztosít engem. – Rajtam kívül senki nem nyúlt hozzá, és a hírnevem kivételes. És a sajtos makarónim a legjobb ezen a bolygón.

A férfi talán tudja, hogyan kell elcsábítani egy nőt, még Kane-nél is jobban, azon a pillanaton kívül, amikor a szemeteskukát használta a gyomra tartalmának.

És igen. Valószínűleg nyugodtan meg lehet enni az ételt, az említett szemetes ellenére. Azonban, a "valószínűleg" szó használata ítéletalkotásként azonban olyan hülyeség, mint azt feltételezni, hogy tudod, amit nem tudsz megerősíteni.

– Figyelembe véve Emma Wells állapotát, amikor tegnap este láttam – mondom,– passzolok.

– Ó! – mondja határozottan. – Értem. Igen, értem.

Kétlem, gondolom. A férfi egy kukába hányt, többször is tíz árnyalatnyival fehérebb lett, és még mindig étellel kínál. Andrew int Roswell séfnek, hogy induljon, és szerencsére ő Andrew irányába mozdul. A folyosóra sétálok, felkapom a tereptáskámat, átcsúsztatom a mellkasomon, és felveszem a kesztyűt.

Amint visszatérek a konyhába, egyenesen a hűtőhöz megyek, kinyitom az ajtaját, és a véres üveget keresem. Itt nincsen. Persze, hogy nem. Akkor az egyik ember, aki ma este meglátogatja a házunkat, még nyilvánvalóbban érintett lenne. Nekem sosem megy ilyen könnyen. Elkezdem járni a területet, zacskóba szedem az ételmintákat, a só- és borsszóróinkat és egyéb véletlenszerű tárgyakat, miközben úgy döntök, hogy minden ehetőnek mennie kell. Nem tudom biztosan, hogyan halt meg Emma, de a konyhában volt, víz volt a kezében, és ez azt jelenti, hogy evett valamit, ami megölte, vagy gyógyszert vett be.

Lószart nem méreg, Ms. DD Divat Modell.

Emma Wellst megmérgezték. És logikus, hogy a hamis Naomi Wells is azért volt itt, hogy megmérgezzen minket. Kivéve...nem. Én is szeretem a logikát, mint bárki más, de ami logikus nekem, az csak egy meg nem rajzolt kép, ami a meghatározott látásmódom miatt logikus. Már mondtam, hogy a gyilkos nem akarja a halálomat, legalábbis még nem. Ez az ösztönöm. Ragaszkodom hozzá.

Férfi vagy nő – az ösztöneim azt mondják, hogy "férfi", Naomi ma esti jelenléte ellenére –, ma este tesztelt engem, hogy kiderítse, milyen könnyen vagyok manipulálható, és milyen könnyen tud közel kerülni hozzám. És talán Kane-hez is.

Ez azt jelenti, hogy felhasználta Naomit. Ő a gyenge pontja. Ő tudott beszélni. Meg kell találnunk.

És a ma esti események arra engednek következtetni, hogy a gyilkos azt akarja, hogy játszadozzak vele.

Nyilvánvalóan fogalma sincs arról, hogy nem olyan ember vagyok, akivel játszani akarsz. Valójában én vagyok az, akivel senki sem fog Monopolyzni. Nyilvánvalóan elviselhetetlen vagyok. Szeretek nyerni. Utálok veszíteni. Ez nem változott. Nem fog tetszeni neki, ahogy játszom.

Egyelőre a fürdőszobába megyek, bezacskózom az Advil és az Excedrin gyógyszereket, és átadom az összes mintát, amit magammal vittem Andrew egyik emberének. Andrew-t sehol sem találom. Újra belépek a konyhába, hogy megbizonyosodjak róla, nem hagytam-e ki semmit. Ekkor jelenik meg Kane a bárpult oldalán, ahol korábban dolgoztam, és int, hogy csatlakozzam hozzá a másik szobában. Lerántom a kesztyűmet, eldobom, és követem őt a nappaliba. A nappaliban kötünk ki a fánál, ami a normális életre való törekvésünk volt. Nyilvánvalóan nem vagyunk normálisak, és nem is tehetünk úgy, mintha nem így lenne.

– Mit gondolsz?

– Arra, hogy a sajtos makaróni fantasztikusan néz ki. Lehet, hogy meg kell ölnöm azt a ribancot, Naomit, vagy bármi is legyen az igazi neve, ha megtalálom, amiért megtagadta tőlem a kedvenc ételemet.

– Hacsak nem mentett meg minket.

– Hmm. Nem tudom, mit gondolok erről a kijelentésről, de nem nagyon érte el a célját. – Csörög a mobilom, és előhúzom a zsebemből, hogy szemügyre vegyem a hívószámot. – Houston főnök az – mondom, mielőtt felvenném anélkül, hogy a finomkodás látszatát alkalmaznám. Nem vagyok egyszarvú vagy apáca. – Nos?

– Naomi Wells él és virul. A frászt hoztuk rá.

 

22. fejezet

 

Fordította: Isabelle

 

Egy család, amely együtt küzd a bűnözés ellen, együtt marad és él. Ez egy olyan élmény ami összeköt. Néhányan azt mondanák, hogy ez különleges. Felejtsd el, hogy mi is együtt követtünk el egy bűntényt. A rosszfiúkkal harcolunk. Ez az, ami számít. Hacsak egyikünk nem hal meg. Ez az, ami miatt aggódom Lucasért, hogy rossz történetbe rángattam bele, hogy rossz személyt keresett. Alig várom, hogy megtaláljam és kitekerjem a nyakát. Kane-nel egészen az előcsarnokig jutunk, amikor Andrew sarokba szorít minket.

– Még nincs hír a hamis Naomiról, de a csapatomnak be kell jönnie, és ujjlenyomatokat kell vennie, amiket megpróbálhatunk összevetni az adatbázissal. – Kane-re szegezi a tekintetét. – Meg kell néznünk a biztonsági kamera felvételeit.

A kötődésnek vége, gondolom, még mielőtt Kane azt mondaná:

– Ujjlenyomatot vehettek. A kamerákkal majd mi foglalkozunk.

Meg tudom jósolni a frusztráló vádaskodást, ami elárasztja a bátyám agyát, még mielőtt megvetően mondja:

– Persze, persze. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan dolog van a felvételen, amit nem akarod, hogy lássak.

– Mint például, hogy meztelenkedünk a konyhában, ahol a vacsorád készült? – vonom kérdőre.

A szempillái lejjebb ereszkednek, és elkomorul.

– Lilah.

Mellettem Kane még csak nem is fintorodik el. Gyanítom, hogy élvezi, hogy Andrew kényelmetlenül érzi magát. Ez egy másik testvért talán zavarna, de nálam a testvéri szeretet kötelező része, hogy összefügg a testvér feszélyezettségével.

– Én csak a valóságot tartom szem előtt, Andrew – folytatom. – Kane és én szeretjük a változatos dolgokat, hogy ne váljanak unalmassá. Biztos vagyok benne, hogy tudod, mire gondolok. Más szóval, az East Hampton-i rendőrség nem kényszeríthet minket arra, hogy felvillanyozzuk a szombat éjszakai tivornyádat. – Témát váltok. – Meddig lesz itt a csapatod, hogy ujjlenyomatokat vegyen?

– Legalább fél órát –válaszol Andrew, belemenve a témaváltásba, amit megkönnyebbülésnek veszek.

Kane válaszol egy SMS-re a telefonján, majd azt mondja:

– Az egyik emberem, Jay jön felügyelni. Ő majd bezár, ha végeztek.

– Megbízol benne, de bennem nem – mondja Andrew szárazon.

– És? – Kane jó okkal vonja kérdőre. Nem is olyan régen volt, hogy Andrew megfogadta, hogy elpusztítja Kane-t, ezzel elszakítva tőlem. Persze ez még a holttest előtt volt, de Kane nem bízik könnyen, még akkor sem, ha valakit lőszerrel a kezében tart sakkban. Ez egy jól ismert tény, ami gyanítom, hogy a Társaságot izgatja, és gyűlölik őt.

– Ne zaklasd Jayt –teszem hozzá. – Ő az a fickó, aki közém és az Esernyős Ember közé állt, és ezért golyót kapott. – Kihagyom azt a részt, hogy ez hülye húzás volt, tekintve, hogy az Esernyős Ember nem akart megölni, de Jay, mint akkori testőröm, más tészta volt. A seggfej megölette volna magát. Majdnem meg is tette. A lényeg, hogy Jay bátor volt. Ő egy igazi férfi, aki nem hányt volna egy szemetesbe, mert hallott egy gyilkosságról.

– Rendben – egyezik bele Andrew, most már kissé megenyhülve. – Jay megkapja a maradék üveg whiskyt, de miért is van rá szükségem? Hová mentek ti ketten?

– Megkeresni Lucast – magyarázom. – Most nagyobb szükségem van rá, hogy hackeljen, mint valaha.

– Ő egy tőzsdeügynök– mondja Andrew. – Mi ez a sok beszéd arról, hogy hackel?

– Ő egy befektetési bankár – helyesbítek. – És azt mondanám, Amerika Kapitány, de akkor meg kellene ölnöm téged. Tekintsd őt FBI ügynöknek, és hagyjuk ennyiben. – Az órámra pillantok. Már öt óra van. – Micki étterme nem tízig van nyitva?

– Éjfélig – mondja. – Késő esti hálaadás lett belőle. Ez hagyomány errefelé.

– Tökéletes. Ott találkozunk, ha itt végeztél. Ehetünk és megbeszélhetjük a dolgokat. Vagy elmehetünk hozzád is. Nincs társaságod, ugye?

Mogorván néz, mert mindketten tudjuk, hogy Samantháról beszélek.

Egy pillanattal később megmenekül a témától, amikor megcsörren a mobilja. Megnézi a számot, és az arcpirulása elárulja, hogy maga a Gonosz Boszorkány az.

– A Micki’snél – mondja, majd a hívást azzal veszi fel, hogy: – Love rendőrfőnök.

– Vajon akkor is így hívja, amikor kettesben vannak? – mondom, és felpillantok Kane-re.

– Valószínűleg – mondja. – Időnként, te is csak akkor hívsz seggfejnek, amikor egyedül vagyunk.

– Szeretettel – biztosítom, miközben felkapjuk a kabátjainkat, és elhúzunk a pokolba.

Mire beülünk Kane Mercedesébe és elindulunk az úton, a szóváltásunk visszavezet az SMS-hez, amit Emma küldött Jamie-nek: Még egyszer a történelemkönyvekbe. Elolvastam, és azt hittem, hogy a szexről beszélnek. De Emma néhány hét múlva férjhez ment volna, és állítólag szerelmes volt a vőlegényébe, annyira, hogy a férfi kihagyta a nyaralást, nyilvánvalóan felzaklatta őt. Nem vagyok elég naiv ahhoz, hogy azt higgyem, ez azt jelenti, hogy nem csak egy férfival feküdt le. Vagy hogy talán egy régi szeretőnél keresett menedéket. De mi van, ha az az üzenet Jamie-nek nem csak egy szexhívás volt? Mi van, ha valami más?

 

23. fejezet

 

Fordította: SkyBright

 

Húsz perccel később Kane megállítja az autót Lucas sötét háza előtt.

– Bár tudom, hogy utálod, amikor az emberek kimondják a nyilvánvalót, – jegyzi meg Kane – de úgy tűnik, nincs itthon.

– Igazából – mondom, és kinyitom az ajtót –, most jól jönne egy nagy adag bármi, ami nyilvánvaló. Kiderítem, hogy bujkál-e előlünk, vagy valaki más elől, alszik-e, vagy meghalt.

– Mi van, ha csak nincs itthon? – kérdezi Kane.

– Persze. Az is lehet– kilépek a Mercedesből, kiegyenesedem, a lőfegyveremet a kabátom alá dugva az oldalamra teszem, és becsukom az ajtót.

Mire keresztülszáguldok a közeli óceánról fújó, csípős hideg szélben, és becsengetek Lucashoz, Kane már mellettem van. Nem válaszol senki. Újra csengetek, de még mindig nem válaszol. Grimaszolva, és visszaharapva a szavakat, amiket inkább Lucasnak tartogatok, felkapom a telefonomat, és megnyomom az automatikus tárcsázásnál Lucas számát. Egyenesen a hangpostára kapcsol. Korábban legalább csörgött. Nem igazán tetszik, ahogy ez az egész ügy halad.

Szerencsére Lucasnak van egy olyan puccos bejárati ajtó kulcskódos belépője, és történetesen nálam van a kód. Beütöm, és felpillantok Kane-re.

– Mielőtt rinyálnál, hogy tudom a kódot, évek óta ugyanaz a kód.

– Az, hogy évek óta ismered a kódját, nem hangzik jól, Lilah.

– Így van. Nos, talán nem, de a jegyzőkönyv kedvéért: a fejemben jól hangzott. És mindketten tudjuk, hogy tudod, hogy nem feküdtem le, és nem is fogok soha lefeküdni Lucasszal.

Kinyitom az ajtót, és felkapcsolom a villanyt.

– Lucas! – kiáltom. Nem válaszol. Előveszem a fegyveremet, és elindulok a folyosón. – Lucas! – Még mindig nincs válasz.

– Megnézem az emeleten – mondja Kane, és megáll mellettem, éppen a nappali szélén.

– Keresd meg a laptopját – mondom. – Ahol az van, ott van ő is.

Bólint, és már indul is felfelé a stukkókeretes lépcsőn, de Kane nem húzza elő a lőfegyvert, amiről tudom, hogy nála van.

Visszadugom az enyémet a pisztolytáskába, a valódi veszély érzése egyszerűen nincs jelen. Most, hogy a kezeim szabadok, végigsétálok az alsó lépcsőn a ház szintjén, felkapcsolom a hátsó lámpát, hogy felmérjem a medence környékét, minden terület mentes minden küzdelem vagy holttest nyomától. Laptop sincs. Utolsó állomásom a konyha, amely tiszta és használaton kívülinek tűnik. A hűtőhöz sétálok, kinyitom az ajtót, és végigpásztázom a tartalmát.

– Egy üveg vért keresel? – Kane kérdezi a hátam mögül.

Megfordulok, hogy a vállát a boltívnek támasztva találjam.

– Inkább a pulykás pitét, amit állítólag vacsorára rendelt. – mondom, és újra becsukom a hűtőt. – És a kókuszos süteményt, amit desszertnek kellett volna hoznia. Egyik sem létezik.

– Hacsak nem vitte el valaki máshoz – javasolta Kane.

– Miért hazudna az ételekről? És miért nem mondta, hogy tervei vannak?

– Jó kérdés. Lehet, hogy magával vitte az ételt, eljött hozzánk, meglátta a rendőrautókat, és bepánikolt. Ő egy hacker.

– De miért nem vette figyelembe a hívásaimat? –  A szemeteshez megyek, és belenézek. Nyoma sincs elviteles edénynek, de még egy papírtányérnak sem, amin egy szelet sütemény volt. Kane-re pillantok. – Van nyoma a laptopnak?

– Semmi, de találtam egy Taylor Swift posztert. Hány éves Lucas?

– Ahhoz képest, hogy korábban a Backstreet Boys és Weird Al volt nála, Taylor egy lépéssel feljebb van. És most már tudod, miért nem kell soha féltékenykedned Lucas miatt. Nyilvánvaló, hogy én inkább a Sebhelyesarcú vagy a Keresztapa típus vagyok.

Nem vesz tudomást arról, hogy egyértelműen rá és a családjára utaltam, és azt mondja: – Különbség van a féltékenység és az általános ellenszenvem között, mindenféle Lucas-val kapcsolatos dolgok iránt. Az a vágya, hogy megdugjon téged, tiszteletlen velem és veled szemben is.

– És itt látjuk a saját Sebhelyesarcúmat a válaszodban. Számára ez egy játék, Kane – mondom, szünetet tartva, miközben kimondom a szavakat, és eszembe jut valami, amit Lucas nemrég mondott nekem arról, hogy képtelen abbahagyni a hackelést. – És függőség – mormogom. – Egy drog. Valójában az, hogy felbosszant téged, valószínűleg a mámor része. Ez veszélyes. És ő szereti a veszélyt.

– Miért érzem azt, hogy már nem Lucasról beszélgetünk? – kérdezi meg Kane.

– Ez egy játék, egy magasabb szinten – ismétlem, és a tekintetem találkozik az övével. – Veszélyes fajtából.

– Mi merészebb annál, mint felbukkanni a házunknál, miután provokáltak azzal az üveg vérrel?

– Pontosan – mondom, – de… – Összeráncolom a szemöldökömet. Visszatérek azokra az SMS-ekre, amiket Emma váltott Jamie-vel. – Emma SMS-t váltott egy olyan személlyel, akit nem tudunk azonosítani – mondom Kane-nek. – Azt hittem, a szexről szóltak, de most már mást gondolok erről.

– Miért szex, és most miért nem szex?

– Folyton arra gondolok, hogy ez egy játék. És a szavai „eggyel több marad az utókornak”.Talán ő is része volt a játéknak, és az halálosra fordult. – Legyintek egyet spekulációmra. Ez jelenleg semmi több. – Hagyom, hogy elszabaduljon az agyam, mert még nincsenek valós tényeim. – Visszakanyarodok Lucashoz.

– Lucas nem megy sehova a laptopja nélkül. Ez azt jelenti, hogy magával vitte, vagy valaki elvitte azt és őt. Meg kell néznem a biztonsági felvételeit. – Kisietek a konyhából, végigsétálok a folyosón, és megnézem a biztonsági paneljét. Megpróbálok egy kódot. Nem működik. Megpróbálok egy másikat. Tíz próbálkozás után feladom.

Ekkor Kane a hátam mögött áll, keze a fejem fölött a falon. Szembefordulok vele. – Előre szólok. Ha nem halott, meg fogom ölni.

– Nem halt meg, gyönyörűm – ígéri.

– Ezt nem tudhatod.

– Az embereim holnap megkeresik.

És itt is van. Százegy ok arra, hogy feleségül menj hozzá.

Vannak emberei, akik tényleg tudják, hogyan kell megtalálni az embereket.

Nem számít, hogy FBI ügynök vagyok, és az emberei, akik megtalálják az embereket, valószínűleg – oké, egészen biztosan – azt is tudják, hogyan kell eltüntetni embereket.

Néha vannak olyan emberek, mint az Esernyős Ember és mondjuk Pocher, akiknek szükségük van ezeknek a képességeknek a használatára. A probléma az, legalábbis ahogy én jelenleg látom, hogy nem Kane az egyetlen, aki tudja, hogyan kell eltüntetni az embereket. És úgy tűnik, Lucas eltűnt.