24. fejezet
Fordította: Isabelle
Kane
és én besétálunk az étterembe, két hangya az éhes emberek hangyabolyában.
Nincsenek szabad asztalok. Elvitelre rendeljük az ételt, és Kane fizeti a
számlát, amikor a tekintetemet felemelem és Lucason landol. Egy sarokasztalnál
ül, nyitott laptoppal, egy szelet epres pitével az oldalán, ugyanazzal az epres
pitével, amiről az előbb azt mondták, hogy elfogyott.
Nagyot
harap a pitéből, és biztos érzi, hogy bámulom, mert felnéz, és elejti a villát,
a tökéletes pite körbe szétfröccsen. Kár, hogy fekete pulóvert visel, különben
úgy nézne ki, mint egy epres sütemény. Elindulok felé, és mire talpra áll, én
már előtte állok.
– Mi
a fene, Lucas? – követelem.
Felemeli
a kezét.
– Meg
tudom magyarázni.
– Mielőtt
azt mondanám, hogy beszélj gyorsan, és csináld ezt és még többet is – válaszolom.
– Kane és én a házadban voltunk, és a holttestedet kerestük.
– Ó,
a pokolba – végig simítja az állát. – Kane a házamban volt?
– Igen,
és mivel te olyan high-tech vagy, ezt tudnod kell.
– Lehet,
hogy tudtam– csattant fel dühbe gurulva.
– Nem
tudtad. Látom az arcodon. És várj csak –teszem hozzá. – Kane látta Taylor
Swiftet.
– Kódot
rejtek el a hátulján - mondja védekezően.
Mintha
valaha is leírna bárhova hackerkódot.
– Mennyit hazudtál nekem huszonnégy óra alatt,
Lucas?
– Oké.
Rendben. Szeretem Taylor Swiftet. Ölj meg, miért nem teszed meg? – Felemeli
a kezeit.– Nem szó szerint, Lilah.
– És
mégis – biztosítom – olyan nagyon csábító, hogy megigazítsam a
golyóidat, de tudod, miért nem teszem?
– Ez
egy beugratós kérdés, ugye?
– Mert
azt hiszem, hogy egy nap talán letelepedsz, és megpróbálsz gyereket vállalni és
én elvenném tőled ennek a lehetőségét. Egy gyilkossági ügyet viszek, ami
személyes ügy lett. Te családtag vagy. Azt hittem, meghaltál.
– Várj!
– A férfi ajkai megrándulnak. – Azt
akarod mondani, hogy aggódtál?
–Mondom,
hogy ki vagyok akadva.
Kane
mellém lép. – Hol van a kókuszos süteményem, amit ígértél?
Lucas
összepréseli az ajkait.
– Az
a helyzet – kezdi, nyilvánvalóan valami mentségre készül. – Azt
mondtam Lilah-nak, hogy vettem kaját, hogy ne aggódjon amiatt, hogy egyedül
vagyok. Nem volt sütemény. Nincs is torta. Azért jöttem, hogy vegyek és
elfogyott.
– És
akkor csak úgy nem jöttél el hozzánk– jegyzem
meg.– Te olyan kis ribanc vagy, Lucas. – Leülök a
hűséges laptopjával szemben lévő székre, és megragadom a mellette lévő pitét.
Kane letelepszik a mellettem lévő székre. – Hozzák az ételünket az
asztalhoz.
– Tökéletes
– mondom, beleharapok a pitébe, majd felajánlom neki a villát. Nem szereti
az epres pitét, de azért beleharap. És nagyon jól tudom, hogy ez így nem lehet
Lucasé. Százkettedik számú ok, hogy hozzámenjek, nem mintha győzködni kéne.
Lucas leül velem szemben, és oldalra csúsztatja a laptopját, az energiája
vibrál, kényelmetlenül érzi magát. Ahogy annak lennie kell.
– Több
infó kell – mondom, és a pitét Kane és magam közé csúsztatom, hogy
megmentsem a desszertet. Lucas visszahúzza maga elé a laptopját.
– Addig
amíg ez nem több pite vagy sütemény, mivel azok elfogytak, ki vele. És csak
hogy tudd megszereztem az adatokat, amiket kértél. Letöltöm neked az egészet
egy fájlba, mielőtt még elmegyünk.
– Valami
jó? – kérdezem.
– Vannak
kapcsolatok Pocher és szinte mindenki között a városban. Minden nagyobb
esemény, amin sokan vesznek részt, egy ponton kapcsolódik hozzá. Mostanában ez
az apádat is jelenti.
– Más
szóval, nem – válaszol Kane. – Semmi jót nem talált. Már mondtam. Nem
olyan jó. Tic Tac-ra van szükséged.
Lucas
kiegyenesedik.
– Jól
van. Kihívás elfogadva. – Szemügyre veszi az éttermet, majd Kane-t. – Látod
a piros ruhás nőt? Adj tizenöt másodpercet, és elmondom az élettörténetét.
– Beüt néhány billentyűt, és azt mondja. – A neve Nicki Wright. 32
éves. A társadalombiztosítási száma 444-56-7734. Jelenleg egy társkereső
oldalon cseveg egy nála kétszer idősebb férfival, aki pénzes. Legalábbis ő így
gondolja. A férfi azt mondja neki, hogy a neve Madison Moore. Valójában Ricky
Wilson, tizenkilenc éves, és még mindig otthon lakik az anyjával.
Megjelenik
egy pincérnő, és feltölti a kávéscsészéinket. Mikor a nő távozik, Lucas még
mindig Kane dicséretére vár. Szegény férfi-fiúra nehéz lecke vár.
– Ez
– mondja Kane – felért egy piti lopással. És nekem tíz emberem is
van, aki képes erre.
Lucas
rosszallóan néz Kane-re, majd rám.
– Ezt
kétlem.
– Megpróbáltál
már meghackelni, Lucas? – kérdezi Kane.
Abban
a pillanatban, ahogy Lucasra nézek, és meglátom a bűntudatot, ami az egész
csinos arcára van írva, csak arra tudok gondolni, hogy a francba.
– Megpróbáltad
– mondja Kane. – És mit találtál, Lucas?
– Hogy
nem te vagy a nagybátyád. – Belenyúl a táskájába, ami a székének a szélén
lóg, előhúz egy pendrive-ot, és Kane felé csúsztatja.
– Ez
egy békeajánlat, az én módom, hogy megmutassam, hűséges vagyok Lilah-hoz,
hűséges vagyok hozzád. A pasi nem tudja, hogyan védje meg magát vagy a
vagyonát. Jobb, ha rendet teszel a szarban.
Nem
nézek Kane-re. Nem is kell. Érzem, ahogy a ragadozói vágyakozás energiát ölt
benne. És érzem, hogy a tekintete hidegen nyugszik Lucas-on. És tudom, hogy mi
fog következni. Lucas talán azt hiszi, sarokba szorította Kane-t. Talán azt
hiszi, hogy így szerez helyet Kane belső körében. Vagy talán azt hiszi, hogy
meg tudja tartani Kane-t, túszul ejtheti, hogy így védje magát, és még avelem
való kapcsolatát is, valamilyen módon. De ő csak egy nyúl, aki egy oroszlánnal
gúnyolódik. Az oroszlánnak csak annyit kell tennie, hogy megsuhintja a mancsát,
és vége.
25.
fejezet
Fordította:
SkyBright
Kane
felveszi a pendrive-ot, szemügyre veszi, majd keményen Lucasra mered.
– Ezek
a nagybátyám titkai?
–
Igen – válaszolja Lucas.
Kane
előrehajol, és beledobja a pendrive-ot a Lucas mellett álló üdítős pohárba.
– Én
nem vagyok a nagybátyám. Semmi közöm az ő dolgaihoz. És ha vannak másolataid,
én azt javaslom, hogy szabadulj meg tőlük. Vagy bármikor felajánlhatod a
szolgálataidat a nagybátyámnak. Az egy jó életre szóló meló. Persze, ahogy apám
is bebizonyította, rövid élet lesz.
–
Ez fenyegetés? – követelőzik Lucas, miközben rám szegezi a szemét. – Hagyod,
hogy megfenyegessen?
Megvonom
a vállamat.
– Nem
mentem meg az embereket a saját hülyeségüktől üres gyomorral. Egyszerűen nem
erre születtem.
–
Ha fenyegetnélek – feleli Kane -, akkor nem kellene kérdezned. Ne hozz
összefüggésbe a nagybátyámmal. Soha.
–
Szent ég, ez a hely egy őrültekháza.
Andrew
hangjára megfordulok, és látom, ahogy megkerüli az asztalt, hogy csatlakozzon
hozzánk.
– Rendeltél
már? – kérdezi. – Annyira átkozottul éhes vagyok, hogy az emberek
asztalán lévő tányérokból tudnék enni. – Nevet, és leül Lucas mellé,
Kane-nel szemben, de engem néz. – Emlékszel, hogy anya mondta ezt abban a
filmben?
Valóban
nevetek, annak ellenére, hogy jelenleg fojtogat a tesztoszteron, de ezt nem
írom az asztalnál lévő egyik férfi a javára sem, még Andrew-éra sem. Anyámnak
és annak a kedves emléknek az érdeme, hogy ott voltam a film forgatásán, amikor
azt a jelenetet leforgatták.
– Húsz
felvételt kellett forgatnia, és minden alkalommal tömte az arcát. Felszedett
három kilót. – Kane-re pillantok. – Ismered a jelenetet.
Karja
körém fonódik, átkarol, és azonnal megenyhül az arckifejezése.
– Tudom.
Azt hiszem, már vagy százszor megnéztük. – Ez egy nagyon emberi pillanat
számára és számomra is. Mert mi együtt vagyunk emberek. Külön-külön, az egy
teljesen más történet. Kane Andrew-ra pillant. – És igen, rendeltünk. Jobb
lesz, ha szólsz egy pincérnőnek.
Ebben
a pillanatban, mintha meghallotta volna, megjelenik a pincérnőnk, és egy tál
frissen sült kenyeret tesz az asztal közepére vajjal. Andrew felkap egyet. – Mi
a leggyorsabb étel, amit kaphatok? Vissza kell mennem dolgozni.
–
Pulykás pite – válaszolja a pincérnő. – Ez a kedvencem, és finom.
–
Akkor én a pulykás pitét kérem – mondja Andrew –, és egy szeletet
abból a kókuszos süteményből, amit ti csináltok. És egy Dr. Peppert – teszi
hozzá.
–
Elfogyott a kókuszos torta – tájékoztatja Kane, majd Lucasra szegezi a
szemét és hozzáteszi: – Nem igaz, Lucas?
Andrew
furcsán néz Kane-re és Lucasra, miközben a pincérnő megerősíti.
– Valóban
elfogyott a kókuszos torta.
–
Mi van még meg édességekből? – kérdezi Andrew.
–
Csokoládétorta. – ajánlja fel a nő.
Felemeli
az ujját.
– Kérnék
belőle.
– Legyen
kettő – mondom. – Azt hiszem, csokoládéra lesz szükségem, ha ennek az
étkezésnek vége.
–
És egy másik kólára is szükségem lenne – teszi hozzá Lucas, és felé
csúsztatja azt a poharat, amelyben a pendrive van.
–
Értem – válaszolja a pincérnő, és felveszi a poharat. – A többi étel
pedig mindjárt jön. – Elsiet.
Andrew
körülnéz az asztalnál.
– Miért
olyan furcsa ez az asztal? – Találkozik Kane tekintetével, és hozzáteszi: – Eltekintve
attól, hogy Kane itt van.
Kane
ajka kissé mosolyra görbül, miközben Lucas Kane felé mutat.
– Punciknak
neveztem a focicsapatát.
Kapok
az alkalmon és azt mondom: – És mondtam Lucasnak, hogy nem kéne elárulnia
a nevét, amit ilyen jól visel.
Fintorogva
néz rám. – Tudod, Lilah….
–
Kész az étel – jelenti be a pincérnő, félbeszakítva azt, amiről
mindannyian tudjuk, hogy béna sértés lenne. Lucas simulékonyan tudja irányítani
a nőket, a pénz és a technológia szakértője, de a szócsatákban borzalmas.
Hamarosan
egy tepsi pitét tesz elénk, a könnyű, omlós pitetészta bugyborékoló mártásától,
és a finom illattól megkordul a gyomrom. Már készülök beleásni magam, amikor
Kane Andrew elé csúsztatja a pitéjét. Andrew szemet vet rá, és azt mondja: – Csak
meg akarsz szabadulni tőlem.
–
És te tőlem – mondja Kane. – Szóval egyél és menj vissza dolgozni.
Én
is becsúsztatom az enyémet Kane mellé.
– Megosztom
Kane-nel. Megosztjuk a dolgokat. – Meglengetem az ujjamat. – Ezt
jelenti ez a gyűrű.
Lucas
grimaszol a gyűrűre, és úgy néz ki, mintha mondani akarna valamit, de jobb
belátásra tér.
Andrew
meglehetősen szertartásosan felkapja a villáját, mintha ezzel elriasztaná a
Lucas szájából esetlegesen kijövő szavakat. Ezt követve Kane és én is
beleharapunk a pitébe, és mindhárman helyeslően egyetértünk, hogy isteni. Még
Lucas is beleszól.
– A
tepsis pite az egyik legjobb dolog, amit valaha ettem. Eddig kétszer ettem
belőle.
Ezután
mindannyian csak úgy nézünk egymásra, és okkal.
Ez
egy furcsa, már-már normális családi pillanat. Ha nem gondolsz arra, hogy Lucas
megpróbál levetkőztetni, és illegálisan hackelni, ezt leszámítva, egy sikeres
karriere van a saját területén. Vagy arra, hogy Andrew és Kane lefeküdtek
ugyanazzal a nővel és eltemették ugyanazt a holttestet. Vagy arról, hogy Kane
egy halott drogbáró fia és egy jelenlegi drogbáró unokaöccse. Vagy arra, hogy
az apám nincs itt, mert egy szemétláda. Vagy rám. A szúrkálósra. Mégis,
elfogadom és megragadom a látszatot, amit anyám is élvezne.
–
Van valami a hamis Naomiról? – kérdezem, miközben Kane és én mindketten újabb
falatot harapunk.
–
Még semmi – mondja Andrew. – Ezért is sietek, eszem és megyek is
vissza dolgozni. Nálad van valami?
–
Roswell séf Emma esküvőjére volt beütemezve – mondom.
Andrew
szemöldöke magasba szalad.
– És
aztán nálad kötött ki? Hogyan?
–
Egy szervíz szolgáltatás – válaszolja Kane. – De voltak más
lehetőségeim is. Azért választottam őt, mert Lilah és én ismertük őt egy másik
eseményről.
–
Arról, amelyiket Pocher finanszírozott apa nevében – teszem hozzá.
Andrew
grimaszol, és elfogadja az italát a pincérnőtől.
– Tényleg
belekeverjük apát egy véletlenszerű gyilkosságba?
–
Összefüggő pontokat követünk – mondom. – Nem én helyeztem apát az
eredményjelzőre. És nem mondom, hogy köze van hozzá. Azt mondom, hogy ő egy kör
része.
–
És szerinted a szakács is része ennek a körnek – jegyzi meg. – Senki
sem kényszerítette Kane-t, hogy felhívja őt.
–
Ami igaz is – ért egyet Kane. – A kör itt Hamptonban kicsi.Ha egyszer
benne vagy, akkor benne vagy. Nyilvánvaló, hogy a séf benne van ebben a körben.
–
És valaki felhasználta őt, hogy eljusson hozzánk – mondom. – Ezért
látogatott meg minket ma este az ál-Naomi.
–
Ki az az ál-Naomi? – kérdezi Lucas.
–
Ez a kérdés – válaszolom. – Nem tudjuk.
–
A kérdés az – vág közbe Andrew a villája felemelésével -, hogy vajon a hamis
Naomi volt -e, az, aki otthagyta neked azt az üveg vért és megölte Emmát?
–
Egy üveg vér? – Lucas közelebb hajolva követeli. – Lilah, mi folyik
itt?
–
A munkám – mondom, és Andrew-ra koncentrálok. – Az ösztöneim azt
súgják, hogy ő csak egy játékos a játékban, nem pedig a játék megalkotója.
– A pincérnő leteszi az asztalra a plusz tepsi pitét, és Kane-nel jeges
teát rendelünk. Amikor a nő távozik, én folytatom. – Folyton visszatérek
egy SMS-re, amit Emma küldött Jamie-nek. Még egyszer a történelemkönyvek, az
utókor számára, mondta. Ez nekem játéknak hangzik, és nem vagyok benne biztos,
hogy köze van a szexhez.
–
Pontosan erről van szó – vág közbe Lucas. – Még egyszer a
történelemkönyvek számára a „Milliárdos befektetés” nevű játék része. Az volt a
célja, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan kell befektetni. Elindult és
megőrült tőle a világ. Őrülten népszerű lett. „Még egyszer a történelemkönyvek
számára” utal egy utolsó pénzügyi eredményre, mielőtt kiszállsz a játékból,
legalábbis a játéknak ebből a szettjéből.
Emma
Wells játszott egy játékot.
És
valaki azt akarta, hogy rájöjjek, különben elvették volna Emma telefonját.
Valaki
azt akarja, hogy én is játsszak.
26. fejezet
Fordította: Isabelle
Megragadom
Lucas mellett a jegyzettömböt és a tollat. Gyors válaszokra várva, feljegyzem a
neveket, köztük a szakácsot, magát Emmát, az elhunyt férjét, a vőlegényét, és
persze az igazi Naomi Wellst. Visszacsúsztatom elé.
– Ők
is benne vannak a játékban?
– Mindenki
egy kódnevet használ, amelyet a játékrendszer oszt ki – válaszol. – Meg
kell keresnem az IP-címeket és a telefonszámokat.
– Kié
a játék? – kérdezi Andrew.
– Ismeretlen
– mondja – és valahányszor megpróbálod lenyomozni a szervereket, azok
a világ egy másik részén jelennek meg. De ettől függetlenül még nem próbáltam
kideríteni. Csak hallottam a csevegést random fórumokon. Vannak pletykák, hogy
különböző típusú, bűnös, aljas kommunikációra használják, de ezt nem tudom
megerősíteni.
– Próbáld
meg – mondom. – Megszerzem neked az FBI-tól a fizetést és a hitelt.
Az segíteni fog, hogy találj valamilyen szintű védettséget a többi
tevékenységhez, amivel mindketten tudjuk, hogy nem álltál le.
Ekkor
már előveszem a képeket, amiket Emma SMS-eiről készítettem. Leírom Jamie és az
ő számát.
– Ez
az áldozat telefonszáma – mutatok az első számra. – És ez – teszem
hozzá, rámutatva a másodikra, – ez egy Jamie nevű személy, akivel még egy
SMS-t váltott a történelemkönyvek számára. Jamie telefonszáma egy eldobható
telefon. Mutasd meg nekünk mihez tudsz vele kezdeni.
Elvigyorodik,
és egy kicsit elfordítja a fejét Andrew felé. Andrew befejezi a pitéjét.
– Karácsonyig
nem tartóztatlak le. És mivel úgy tudom, hogy az FBI ügynöke vagy, talán csak
újév után.
– Csak
csináld – mondom, és úgy tűnik, Lucasnak nincs szüksége több bátorításra.
Közelebb
rántja magához a papírt. Közénk húzom Kane pitéjét. Nem érünk hozzá.
Nem
nyúlunk hozzá. Mindketten Lucast figyeljük. Két percig tart, amíg kimondja,
– Egyik
szám sem szerepel a játékrendszerben. De Jamie telefonja részben lenyomozható.
– A
technikai csapatunk szerint nem – mondja Andrew, és a pincérnő felé
mutatva azt mondja:
–Sütemény
– mielőtt hozzáteszi: – Ez volt az egyik első dolog. Próbáltuk.
Lucas
beüt még néhány billentyűt, és azt mondja:
–Ezt
egy dohányboltban vették három hónappal ezelőtt.
Megint
elkapja tőlem a jegyzettömbjét, lefirkantja a címet, és visszaadja nekem. – A
városban van. És nincsenek biztonsági kamerák. Utánanéztem. Viszont vannak
utcai kamerák. Megnéztem a közeli időintervallumot. Csak ezt találtan. – Megfordítja
a számítógépet, és egy nagy dzsekiben és mélyre húzott baseball sapkában lévő
személy képét mutatja. – Ez nem segít – mondta Andrew. – De mi a
fene, Lucas? Mit csinálsz, ember? Azon kívül, hogy megpróbálsz bajba keveredni?
– Az
FBI–nak dolgozik – mondom, Lucasra koncentrálva. – Mi van lejjebb az
utcában? – kérdezem. – Tudunk egy jobb képet szerezni?
– Az
illető lemegy az aluljáróba – feleli. – És lövésem sincs, hol jön
vissza az utcaszintre.
– Más
szóval– mondom. – Jamie átkozottul biztosra ment, hogy ne találják
meg.
– Hat
telefont vett aznap – mondja Lucas, és elfordítja a számítógépét, hogy
újra szembeforduljon vele. Valamilyen adatot lapozgat, és leír hat számot.
Aztán elkezdi beütni őket a számítógépébe. Egy perc múlva azt mondja: –Bingó. A
számok közül kettőt regisztráltak a játékban. Ha el tudom érni őket, amíg
élőben vannak a játékban, akkor nyomon tudom követni az IP címüket. – Kane-re
néz, és kicsit megemeli az állát, mintha azt mondaná „Látod, vagány vagyok”
Kane
nevet, Andrew és Lucas pedig úgy néz rá, mintha földönkívüli lenne. Mert ők nem
ismerik azt a Kane-t, akit én ismerek.
– Ki
vagy te? - kérdezi tőle Andrew.
– Azt
hittem, már mindent tudsz rólam, amit tudni lehet – mondja Kane
provokálva. – Szóval, mondd el te.
Andrew
mobiltelefonja megcsörren, rosszallóan néz a telefonra, hogy félbeszakította,
láthatóanalig várja, hogy folytassa ezt a kihívást Kane-nel. Szerencsére a
saját érdekében, ránéz a hívóazonosítójára, és felveszi a hívást.
– Beszélj!
Elkaptuk? – Várom a választ, és csalódottan nézem a bátyám mogorva
tekintetét, ami mindent elmond, amit tudnom kell, mielőtt azt mondja a hívónak:
– Húsz perc múlva az őrsön leszek.
Megszakítja
a kapcsolatot.
– Megtaláltuk
a kocsit, amit a hamis Naomi vezetett. Nincs hamisNaomi. A kocsit Long
Islanden, egy Westbury-i címről lopták el, ami jó másfél órányira van innen,
több mint egy hónapja.
– Mi
a helyzet az autópálya kameráival? – kérdezi Lucas.
– Az
autópálya azon szakaszán nincs. – Köztem és Kane között jár a tekintete és
hozzáteszi: – A lényeg, hacsak nem kapunk valamilyen DNS-t vagy
ujjlenyomatot az autóról vagy a lakásodról, amit valóban össze tudunk vetni az
adatbázissal, a nő elmenekült.
A
gondolataimban az a pillanat villan fel, amikor az ál-Naomi elhozta nekünk azt
atányér garnélarákot. Kesztyűt viselt.
❤️❤️❤️
VálaszTörlés